--->>Minden ami Forma 1----> .::.F1-Bolt.hu.:.

.:.Friss Hírek.:.Hátterek.:.Tabellák.:.Pályák.:.Történelem.:.Érdekességek.:.

         


       Az Arrows csapat krónikája


verstappen_1024.jpg


1978-ban alapították. Az Arrows szót, mint tudjuk angolul „nyilak”-at jelent, itt azonban többről van szó.

Ez ugyanis egy rövidítést is takar maga mögött. AR=Ambrosino, R=Rees, O=Oliver, W=Wass, S=Southgate, vagyis a csapat alapítóinak kezdőbetűi. A gárda a Shadow csapat korábbi tagjaiból alakult. A tervező, Tony Southgate, aki megálmodta az Arrows FA1-est is onnan érkezett. Az idény első versenyére még nem készült el az autó, azonban a második versenyen, Rio de Janeiro-ban már ott pompázott a mezőnyben az egyetlen a Arrows a szintén Shadow-tól érkezett Riccardo Patrese vezetésével. A Shadow-ra kísértetiesen hasonlító hófehér autón egyetlen szponzor neve díszelgett, a „VARIG” légitársaságé. Az amerikai csapat a tervek ellopásáért be is perelte az Arrowst, akik erre már fel voltak készülve, hiszen alig néhány verseny után elkészült az új modell az A1-es. A Dél-Afrikai Nagydíjon már feltűnt az autókon a Wärsteiner sörgyár neve és kis idő múlva az autókat ennek megfelelően „tetőtől-talpig” aranyszínűre festették. Sokan hitetlenkedve csóválták a fejüket, mert Patrese ezen a versenyen vezette a mezőnyt, sőt még ebben az évben második helyen végzett a Svéd Nagydíjon. Ráadásul ezt a futamot Niki Lauda nyerte meg a „porszívós” Brabham-mel (egy hatalmas ventilátor segítségével szívták ki a levegőt az autó alól földre „ragasztva” ezzel a járművet), amit azonnal el is tiltottak a további szerepléstől, ezt a győzelmét mégis meghagyták. Ezek után ki gondolta volna, hogy az Arrows sohasem nyer versenyt…

1979-ben elkészült a merész formájú, ám nem túl sikeres A2-es. Patrese mellett a McLarentől kiebrudalt Jochen Mass tekerte a kormányt. A következő szenzációs eredményre az 1981-es USA Nagydíjig kellett várni, ami abban az évben az idény első versenye volt. Patrese a pole pozícióból indulva addig vezetett, míg műszaki hiba miatt fel kellett adnia a küzdelmet. Érdekesség, hogy csapattára, az újonc Siegfried Stohr nem tudta magát kvalifikálni a versenyre. A csapatot ekkor már a Ragno cég (ami olaszul pókot jelent, így az autók oldalát pókhálós minták díszítették), valamint Stohr személyes szponzora, a Beta szerszámgyár támogatta. Sajnos az év hátralévő részében nem sikerült hasonló sikereket elérni, a csapat egész mással hívta fel magára a figyelmet. A Belga Nagydíj rajtjánál ugyanis Stohr elütötte Patrese szerelőjét, aki éppen csapattársa lefulladt autóját igyekezett életre kelteni, miközben elrajtolt a mezőny! A szerelő súlyos sérüléseket szenvedett, de később teljesen felépült. Stohr-t annyira rosszul érintette az eset, hogy addig sem kimagasló teljesítménye tovább romlott. Ennek köszönhetően már az év vége előtt elküldték a csapattól és Gilles Villeneuve öccsét, Jacques nagybátyját, az idősebbik Jacques Villeneuve-öt ültették a helyére a két év végi amerikai versenyre. Ő azonban egyik alkalommal sem kvalifikálta magát. Patrese odébbállt a Brabham-hez, így 1982-ban az Arrows gyengébb képességű versenyzőket foglalkoztatott, mint például az angol Brian Hentont, vagy a Brazil Chico Serrát. Egy évvel később azonban sikerült a már visszavonult 1981-es világbajnokot, Alan Jones-t az Arrows-hoz csábítani. Sajnos Jones igencsak lesújtóan szerepelt az Arrows-zal, néhány verseny után el is váltak útjaik. A csapat ebben az évben súlyos anyagi gondokkal küszködött, versenyről versenyre váltogatták a szponzoraikat, így az autók színét is. Ebben az évben gyakran előfordult, hogy a két autó eltérő festéssel állt rajthoz. A Belga Nagydíjon bemutatkozott Thierry Boutsen, aki hosszabb ideig a csapat pilótája maradt, mellette a svájci Marc Surer versenyzett. Nem tett jót a csapatnak, hogy nem tudtak turbómotorra szert tenni, így a jó öreg Cosworth erőforrást kellett használniuk. Ezzel a gyors pályákon semmi esélyük nem volt, de Monaco-ban azért felcsillant némi remény: Surer a harmadik helyért küzdött a Derek Warwick-kal, amíg össze nem ütköztek, így elszállt az esély a dobogós helyezésre.

Az Arrows 1984-ben rátalált a Barclay cigarettagyárra, akikkel többé éves együttműködést kötöttek. Ez lehetővé tette, hogy hozzájussanak a BMW turbómotorjaihoz, igaz egy darabig csak az egyik autót tudták ezzel a motorral indítani, így hol Surer, hol Boutsen kapta meg az új gépet. A következő szezonban már az új A8-as Arrows-zal indult a gárda változatlan felállásban. Boutsen nem kis meglepetésre a harmadik helyen futott be a San Marino-i Nagydíjon, de mivel a győztes Alain Prostot kizárták (autója két kilogrammal könnyebb volt a megengedettnél), Boutsen a képzeletbeli dobogó második fokára állhatott fel. Ugyan ez volt az egyetlen kiugró teljesítménye, azonban az évad során rendszeresen az első tízben végzett. 1986-ban az autó módosított változatát, az A8B-t állította csatasorba az Arrows, mivel az A9-es még nem készült el. Az előbbi versenyautóról nyilatkozta Boutsen, hogy „ez volt a legrosszabb autó egész pályafutásom alatt”. Ez az eredményeken is meglátszott. A belga versenyző egész évben egyetlen pontot sem szerzett, míg újdonsült csapattársa, az RTL jelenlegi riportere, Christian Danner is csak egy pontot csípett el, mikor hatodik lett Ausztriában 3 kör hátránnyal. Danner az Osellától érkezett a rallyversenyen súlyosan megsérült Surer helyére. (A svájci versenyző egy fának csapódott, autója kigyulladt. Őt még sikerült megmenteni - igaz a Forma-1-ba sohasem tért vissza - de navigátora életét vesztette.) Dannert az Osella nem engedte rajthoz állni a Kanadai Nagydíjon, így azon a versenyen csak Arrows vett részt. A német versenyző az USA Nagydíjon, Detroitban mutatkozott be az Arrows színeiben. Az év végére elkészült az A9-es, de ez csak néhány versenyen indították.

1987-teljesen átszervezésre került a csapat. Boutsent elcsábította a Benetton, Danner visszatért a Zakspeed-hez, a BMW pedig tulajdonképpen kiszállt a sportból. Elkészült az új A10-es, amit a Ferrari mai fejszámoló zsenije, Ross Brawn tervezett. Hogy végül mégis BMW motor került a karosszéria alá, azt annak volt köszönhető, a Megatron cégnek volt köszönhető, mely felvásárolta a maradék BMW erőforrásokat, majd saját nevükön indították azokat és talán kisebb fejlesztéseket is végrehajtottak. Komoly eredményeket nem sikerült elérni ebben az évben. A csapat egyik új versenyzője, Derek Warwick csupán 3 pontot gyűjtött, a másik Eddie Cheever leginkább a monaco-i szereplésével hívta fel magára a figyelmet: egy darabig a harmadik helyen autózott, míg meg nem állt alatta az autó. A turbómotorok utolsó évében, 1988-ben az Arrows megmaradt a Megatron motoroknál és régi autó módosított változatánál (A10B), ennek köszönhetően a gyorsabb pályákon eredményesen szerepeltek. Warwick okosan gyűjtögette a pontokat, míg Cheever Monzában felállhatott a dobogóra.

A turbómotorok kitiltása után Ross Brawn egy vadonatúj autót tervezett, a Ford-Cosworth motorral felszerelt A11-est. Ez a kicsi és kompakt autó nagyon jónak tűnt, ám ebben az évben nagyon erős volt a mezőny: 20 csapat 39 versenyzője küzdött a pontokért, így egy-egy jó eredményért nagyon meg kellett küzdeni. Warwick az esőáztatta Kanadai Nagydíjon a „kerékcsere káosz” közepén az élre keveredett, és ott is maradt négy kör erejéig, ekkor műszaki hiba miatt fűre kellett gurítania az autót. Cheever a szülővárosában, a Phoenix utcáin megtartott USA Nagydíjon a harmadik lett, úgy, hogy a távot 38 fokos hőségben kellett teljesíteni. A Magyar Nagydíjon kishíján megismételte ezt a bravúrt, az utolsó köreiben még a harmadik helyen autózott mielőtt Thierry Boutsen és Alain Prost is megelőzte, így csak ötödik lett. Az amerikai versenyző a Portugál Nagydíjon bejelentette a visszavonulását. (Persze csak a Forma-1-től, hiszen az amerikai IRL sorozatban a mai napig versenyez.) Egy versennyel korábban, az Olasz Nagydíjon pedig Warwick közölte a sajtóval, hogy a Lotushoz igazol, így az Arrowsnak két új pilóta után kellett néznie. Az egyiket az egykori Ferrari pilóta Michele Alboreto személyében találta meg a csapat, aki átcsábította a Dallarától honfitársát, Alex Caffit. Az autókra a csapat új szponzorának, a japán Footwork cég színeire festették. Sajnos az idény igencsak gyengére sikerült, Alboreto egyetlen pontot sem szerzett, míg Caffi úgy lett ötödik Monaco-ban, hogy csupán hatan(!) értek célba. Mindenesetre a jövő nagy sikerekkel kecsegtetett, hiszen a még mindig csapatvezetőként tevékenykedő Jackie Oliver a Porsche gyárral írt egy motorszállítási szerződést 1991-re. Igen ám, de ezt a motort Németországban tervezték, nem úgy, mint azt a Porsche motort, amivel 1984 és 1986 között háromszor nyert világbajnokságot a McLarent. (Ezt ugyanis a TAG cég munkatársai vetették papírra.) Az új, 12 hengeres Porsche erőforrás meglehetősen nehézre sikeredett, ráadásul a cég új autója, az A12-es nem készült el az idénynyitóra, így az USA Nagydíjon a réges-régi autó módosított változatával, az A11C-vel indult az Arrows. Pontosabban csak indult volna, mivel Caffi nem kvalifikálta magát, Alboreto pedig a rajtrácson ragadt! A leégés óriási volt, a reményt csupán az új autó jelentette. Ez a San Marino-i GP-re készült el. Az autót a második számú pilóta, Caffi kapta meg, mivel Alboreto nem sokkal korábban egy látványos tesztbaleset szenvedett és minden porcikája fájt. Az új Arrows, amit én furcsa formája miatt „vasaló”-nak neveztem el, nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mivel Caffi nem tudta magát kvalifikálni a versenyre! A megdöbbenés óriási volt a Forma-1 berkeiben, hiszen a Porschétól mindenki sokkal többet várt. Az eredmények a versenyek múlásával sem javultak, így a Porsche néhány verseny után bejelentette, hogy szünetelteti a motorok szállítását, így a Ford erőforrás visszakerült az autókba. Azokba az autókba, amit hivatalosan már nem Arrows-nak, hanem Foorwork-nek hívtak. A Kanadai Nagydíjon Stefan Johansson indult Alex Caffi helyett, aki közúti balesetet szenvedett Brescia-i otthona közelében és eltört az álkapcsa. Így két korábbi Ferrari pilóta képviselte az Arrowst! Igaz Johansson csak látogatóban volt Kanadában, nem is gondolta, hogy a hétvégén versenyezni fog, sőt sisak sem volt nála. A pénteki edzésnapon Johnny Herberttől kért egyet kölcsön, míg az övé meg nem érkezett szombatra. Caffi a Német Nagydíjra felgyógyult, de Oliver nem akarta visszaengedni a vezetőülésbe. Végül jogi úton kellett visszaszerezni az őt megillető helyet. Az eredmények az új motorral sem javultak. Alboreto néha-néha kvalifikálta magát a versenyekre, Caffinak azonban erre egészen a szezon utolsó előtti versenyéig, a Japán Nagydíjig kellett várnia. És kit ütött ki az időmére edzés utolsó pillanataiban indulók közül? Természetesen csapattársát, Alboretot! Éppen ezen a versenyen jelentették be, hogy a Porsche végleg szakít az Arrows-zal, helyét 1992-ben a Mugen veszi át. A csapat történetének legrosszabb szezonját pont nélkül zárta....



Az új, japán motorral japán pilóta érkezett Alboreto mellé Aguri Suzuki személyében. Az új évad nagyszerűen indult, Brazíliában Alboreto éppen lemaradt a gyengélkedő Ferrarik mögött és hatodik lett. A veterán olasz többször autózott biztatóan, Suzuki teljesítménye már nem volt ennyire meggyőző. 1993-ban Alboretot elcsábította a BMS Lola csapat, helyét a még nála is korosabb Derek Warwick vette át, aki két év kihagyás után tért vissza a Forma-1-be. Az eredmények ebben az évben is biztatóan alakultak, Warwick rendszeresen feliratkozott a pontszerzők közé és Suzuki is magára talált: a Belga Nagydíjon a hatodik helyről rajtolhatott. Igaz ehhez kellett az aktív felfüggesztés, amit a McLarentől vásárolt a csapat. Közben azonban gyűltek a felhők a Footwork cég felett és pénzügyi gondok miatt ki kellett vonulniuk a F1-ből. Sokáig még ez is kérdéses volt, hogy indul-e egyáltalán az Arrows 1994-ben, végül Jackie Oliver összerántotta a gárdát, szerzett szponzorokat és két tehetséges fiatal pilótát szerződtetett Gianni Morbidelli és Christian Fittipaldi személyében. A Mugen is elpártolt az Arrows-tól (3 év után újra ezen a néven indult a csapat), ezért a gárda visszatért a Ford erőforrásokhoz. Senki sem várt sokat az utolsó pillanatban összeállt társulattól, ezért sokaknak igencsak leesett az álla, amikor megpillantották Fittipaldi nevét az idénynyitó Brazil GP rajtrácsának hatodik helyén! Sajnos a verseny nem sikerült ilyen tökéletesre, azonban világossá vált, hogy a nagy csapatok kiesése esetén az Arrows elcsíphet 1-1 jó helyezést. Az igazi felemelkedés útjába az imolai tragédiák miatt év közben meghozott szabályváltoztatások álltak, az Arrows kocsik teljesítménye jelentősen visszaesett a riválisokhoz képest. Ráadásul Kanadában a pontszerző helyen célba ért Fittipaldi kizárták, mivel az autója a megengedett súlyhatár alatt volt. A Hockenheim-i „roncsderbin” (az első körben a mezőny fele kiesett) az Arrows-ok ugyan a negyedik-ötödik helyen végeztek, de ez volt a csúcspontja az évnek. Fittipaldi a CART szériába igazolt át, Morbidelli mellé pedig leszerződtették a Forma-1 történetének egyik legrosszabb pilótáját, Taki Inoue-t. Morbidellit később lecserélték az újonc Max Papis-ra, aki jócskán hozott a sikerhez szükséges dollárokból. Inoue szereplése a Magyar Nagydíjon tragikomédiába fulladt. Az történt ugyanis, hogy a japán versenyző füstölgő motorral fűre gurította az Arrows-t, abból kiszállva a szemlélődő tűzoltókhoz szaladt, majd egyikük kezéből kikapva a poroltót rohant vissza az autó felé. Akkorra azonban már elindult a „tett színhelyére” a Tatra típusű tűzoltóautó, szerencsétlen Inoue pedig pont elészaladt és elgázolta… Én a helyszínen csak annyit láttam a dologból, (pont egy facsoport takarta el az eseményeket) hogy Inoue kiáll, majd jön a mentőautó, és a versenyzőt hordágyon elviszik… Csak később, videón láttam a bohózatba illő jelentet. Szerencsére a japán fiú nem sérült meg komolyan, a következő versenyen már rajthoz is állt. Az év vége felé Papisnak elfogyott a pénze, így Oliver visszafogadta Morbidellit, aki szívós autózással a harmadik helyre hozta be az Arrows-t az év utolsó versenyén, Adelaide-ben. Igaz a győztes Damon Hill-hez képest 2 kör hátrányban volt.

Ekkor azonban már új szelek fújdogáltak a csapatnál, mivel a korábbi túrakocsi Európa Bajnok Tom Walkinshaw megvásárolta a gárdát. Inouet és Morbidellit szélnek eresztette, helyettük a Philips pénzén versenyző Jos Verstappent és a több szponzort is felvonultató Ricardo Rosset-et ültette az autókba. Verstappen év eleji szereplésével kisebb fajta csodát tett, Brazíliában egy ideig övé volt a leggyorsabb kör, Argentínában pedig az utolsó körök egyikében megelőzte a mclarenes David Coulthardot és a hatodik helyen végzett. Ez maradt az egyetlen pontja a csapatnak egész évben. A brazil Rosset igencsak elmaradt holland vetélytársától annak ellenére, hogy az előző évben komoly sikereket tudott felmutatni a F3000-ben.

Tom Walkinshaw nem elégedett meg ennyivel és az év végén pillanatok alatt leszerződtette a Williams-től távozó aktuális világbajnokot, Damon Hillt. Mellé Pedro Diniz érkezett, aki hozott néhány milliót a Parmalat jóvoltából. Hogy még érdekesebb legyen a kép, Walkinshaw a F1-ben eddig igencsak bukdácsoló Yamahával kötött motorszállítási szerződést, a gumiválasztás pedig az újonc Bridgestone-ra esett, amit Verstappen már szorgalmasan tesztelt ez előző évben. Az első versenyeken igencsak a vert mezőnyben végzett a csapat. A Brit Nagydíjon Damon Hill-lel madarat lehetett volna fogatni mikor a hatodik helyen végzett. Eleinte úgy tűnt, elmarad a nagy durranás. Aztán a Magyar Nagydíj időmérésének utolsó másodperceiben Hill megfutotta a harmadik leggyorsabb időt! Hogy a siker nem volt véletlen, azt az jól bizonyította, hogy a második helyen rajtolt el és addig loholt a vezető Michael Schumacher nyakában, míg annak gumijai elkoptak, így Hill megelőzte és átvette a vezetést. Már-már úgy tűnt, hogy a Forma-1 történetének egyik legnagyobb meglepetése van születőben, mikor Hill csökkenteni kezdte sebességét, sőt az utolsó körben drámaian lelassult. Jacques Villeneuve beérte és megelőzte az addig hatalmas fölénnyel vezető Hill-t, és megnyerte a versenyt. Hill a második helyre hozta be a beteg autót. Az Arrows szerelők ennek ellenére nagy örömmel nyugtázták a második helyet és igencsak jókedvűen utaztak vissza Angliába.

Az év végén Hill ajánlatot kapott a Jordantől, amit elfogadott, helyét Mika Salo vette át. Ráadásul a Yamaha is kivonult a sportból, még szerencse, hogy a motorokat eladta Walkinshaw-nak, aki saját pénzén fejlesztgette tovább azokat. Salo – aki mindig jól szerepel a Monacoban – a negyedik helyezést érte el a versenyen, Diniz ugyanitt hatodik lett. Ez lett a legjobb eredmény abban az évben. A szezon befejeztével Diniz visszavonult, Salo viszont szorgalmasan rótta a köröket a téli teszteken, mivel szóban (mások szerint írásban) megegyezett Walkinshaw-val 1999-re. Az utolsó pillanatban a csapatvezető mégsem őt, hanem a Repsol támogatásával érkező Pedro de la Rosá-t ültette a volán mögé. Partnere ismét egy japán pilóta, Tora Takagi lett. De la Rosa az idény kezdetét jelentő Ausztrál Nagydíjon hatodik lett, ezzel meghálálta a bizalmat. Sajnos ezzel az Arrows előtte egész évi puskaporát, hiszen többé nem kerültek a pontszerzők közé. A várva-várt új autó sem akart elkészülni. A következő szezonra viszont vadonatúj autót építettek, és saját fejlesztésű motorjukat is leváltotta a Supertec. De La Rosa és a régi-új versenyző, Jos Verstappen időnként különösen jó helyeken autóztak, annak is köszönhetően, hogy gyakran eggyel több bokszkiállásra vállalkoztak, mint a konkurencia. De La Rosa egy darabig a harmadik helyen autózott Ausztriában, ám baleszerencséjére kiesett a versenyből. Sajnos a technika ördöge többször megtréfálta az Arrows-t, és nem volt ez másképp 2001-ben sem, bár motorszállítónak megnyerték az Asiatech céget, akik a Forma-1-ből kivonuló Peugeot csapat motorjait vették meg és fejlesztették tovább. Senki sem várt az Arrows-tól komoly eredményeket a Peugeot motor 1999-es évi eredményei láttán, azonban elfelejtették, hogy a francia motorgyártó remekül szerepelt 1997-ben a Jordan-nel, valamint az sem tudták, hogy egy zseniális tervező, azt iráni Egbal Hamidy dolgozik a csapatnál. A szezon fénypontja talán Verstappen Malaysia-i szereplése volt, amikor a második helyen haladt és az aktuális világbajnok, Mika Häkkinen csak nagy nehézségek árán tudta maga mögé utasítani. Időközben Walkinshaw a szezon kezdte előtt pár nappal kirúgta de la Rosát, és egy újoncot Enrique Bernoldit ültetette a helyére. Elmondani is fölösleges, hogy ennek is pénzügyi okai voltak, mégpedig a Red Bull milliói.

Úgy tűnik 2002-re teljesen megváltozik a helyzet. Az előző év végén Walkinshaw boldogan mosolygott azon a sajtótájékoztatón, amin bejelentették, hogy az új szezonra az Arrows megkapta azokat a Cosworth motorokat, amit eddig csak a Jaguar használhatott. Ráadásul sikerült leszerződtetni az egykoron szupertehetségnek kikiáltott Heinz-Harald Frenzent, aki három futamgyőzelemmel büszkélkedhetett. Bernoldi hosszas huzavona után maradt a csapatnál. Innentől már azt hiszem mindenki előtt ismert a történet. Frentzen időnként biztató szereplést pénzügyi gondok árnyékolták be. A Francia Nagydíjra szándékosan nem kvalifikálta magát a csapat, a magyar versenyre pedig már el sem jöttek. Walkishaw sokáig próbált egyezkedni a hitelezőkkel (különösen a Jaguar főnőkével, Niki Laudával), de a sorozatos tárgyalások kudarcba fulladtak, így 2003 januárjában a bíróság elrendelte a csapat felszámolását.

Eddig a történet. Engem személy szerint nagyon szomorúvá tesz, hogy egy kiscsapat távozni kényszerült a Forma-1-ből Ráadásul egy olyan, ami éppen az idén ünnepelte volna fennállásának 25. évfordulóját, tehát nyugodtan tekinthető a sportág egyik legendás résztvevőjének. Igaz, mint a történetből is kiderül, soha nem voltak meghatározó egyéniségei a Forma-1-nek, ennek ellenére szegényebb lett nélkülük a sport. A Forma-1 már túlélte a Brabham és a Lotus halálát, így túl fogja magát tenni az Arrows elvesztésén is. Nekem még nagyon hiányozni fognak. Talán nem vagyok egyedül.




Weblap látogatottság számláló:

Mai: 7
Tegnapi: 7
Heti: 26
Havi: 367
Össz.: 193 486

Látogatottság növelés
Oldal: Arrows: avagy a narancs nyilak
--->>Minden ami Forma 1----> .::.F1-Bolt.hu.:. - © 2008 - 2024 - gpextra.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »